Kisvárdán születtem 1956-ban, a gyermekkoromat a Szabolcs megyei Dombrádon töltöttem. A nyiregyházi tanárképző főiskola elvégzése után hamarosan a Szolnok megyei Néplapnál jelentkeztem munkára.

Újságíróként dolgoztam, amikor megjelent első könyvem,  a Zenészballada, amely Szécsi Pálnak állít emléket. Az első könyvet követte a többi, de egy idő után úgy éreztem, hogy változásra van szükségem, és 2000-ben Kanadába költöztem. Nemcsak az életemen akartam változtatni, hanem a gondolataimon, a világlátásomon is.  Nem mintha azokkal valami baj lett volna előzőleg,  de úgy éreztem, másképp akarok írni, mint addig, és ehhez új közeg kell, új élmények, új környezeti hatások.

Másképp akarok írni...fogalmam sem volt, hogy hol keressem a kulcsot hozzá, csak azt tudtam, hogy meg akarok újulni.  Még szebben, még jobban akarok írni,  hogy ami fáj a történetben, az még jobban fájjon, hogy ami szép a történetben, az még jobban lenyűgözzön.

Minél hazugabb és cinikusabb köröttünk a világ, én annál jobban hiszek az őszinte, tiszta szó erejében.